Szandi tapasztalatai…
„Bevallom, az első találkozóra kétkedve mentem. Elég sok rossz tapasztalatom volt, így félve és bizalmatlanul indultam neki. De kellemeset csalódtam, már az első perctől kezdve egy fura bizalmi érzés fogott el és minden kétségem elszállt.
Ritka, hogy valakivel az első perctől kezdve ilyen érzésem legyen, főleg hogy magamról kellett mesélnem, ami nekem nem erősségem, jobban mondva inkább szeretek másokat hallgatni, mint magamról beszélni. És furcsa mód könnyen ment mesélni az életemről, mit csinálok, hol élek… stb. És akkor elértünk oda, ami miatt első sorban a Beához mentem.
Van egy pont az életemben, ami igencsak nehézkes, még pedig a magánélet. És nehéz is volt ez idáig beszélni róla, mert egyedül voltam vele. Nem értettek meg, azt éreztem, hogy azt hiszik álomvilágban élek.
Valami mindig is ott motoszkált bennem, amit nem tudtam megmagyarázni, addig, amíg nem olvastam a lélektársakról. Onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy mi ez az érzés bennem. És az is rátett, hogy sokan mondták, hogy mennyire hasonlítunk, mintha testvérek lennénk. Igazából ekkor kezdett el vonzani Finnország is, majd később eldöntöttem, hogy oda fogok költözni.
Aztán pár évre rá kiköltöztem Finnországba.
Az első napoktól kezdve azt éreztem, hogy ide tartozom, boldog voltam. Egy véletlen folytán találkoztunk a reptéren, Ő jött haza, én meg a családot kísértem a reptérre. Nem sokra rá újra találkoztunk, és amit akkor láttam rajta, nem tudom elfejteni. Ez után eléggé magam alatt voltam pár évig, éjszakákat sírtam végig és kétségbeesettem kerestem a megoldást.
Egyszerűen nem értettem, hogy miért kellett így lenni. Mintha egy falat húztak volna fel, amit nem lehet áttörni. Aztán elkezdett bennem motoszkálni egy érzés, hogy el kell engedem és ezzel kapcsolatban sorra jöttek írások. Valamiért nem ment, nem értettem.
Egyre csak jöttek a kérdések, a miértek kutatása. És ekkor kerültem a Beához.
Megerősítette az érzéseim és ő volt az első, aki úgy hallgatott végig, hogy valóban érezte, értette, hogy miről beszélek. Fantasztikus érzés volt és onnan kezdve kezdtem érezni, hogy megkönnyebbülök.
De az biztos, hogy ha a Bea nincs, akkor most nem ott tartanék ahol.
Így sem volt könnyű, tudni, hogy egy világ van közöttünk. Aztán a nyáron tudatosult bennem egy lehetséges előző élet, amiről mára már tudom, hogy igaz. Elkezdtem feldolgozni, elengedni és megbocsátani.
Alig fél éves munka után jött a felismerés és olyan volt, mintha egy terhet vettek volna le a vállamról.
Kreativitás volt a kulcs.
Utóbbi pár hónapban komolyan elkezdtem foglalkozni egy másik nagyon fontos álmommal.
Szeretnék egy saját kávézót. Beától ezzel kapcsolatban is megkaptam az iránymutatást. Elkezdtem komolyan foglalkozni vele, kidolgozni, amit már most lehet. Izgatottság fog el, mikor dolgozom az üzleti terven vagy csak fejben gondolkodom róla.
Sokáig nem voltam benne biztos, hogy megfogom tudni csinálni, de mára már biztosabb vagyok benne. És ehhez az is kellett, hogy letegyem azt, aminek nem most van itt az ideje és azzal foglalkozzak, aminek meg itt van.
Már tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem kerülhetek ki. De legalább, ha jönnek, nyugodtabban tudom őket fogadni. A problémákat is másként tudom kezelni, mint korábban, mert másként tudok a dolgokra nézni. Nagyon örülök és hálás vagyok a Beának az iránymutatásért, azért hogy meghallgat és megért.
Nélküle nem lehetnék az, aki most vagyok, boldog és kiegyensúlyozott.