Ahogyan Zsanett átélte…

Megismerkedésünk éve meghatározó volt számomra. Igazából mindegyik az, de ez különösen, mivel megismertelek és sok mindenben megváltoztattad a gondolkodásomat, ami úgy tűnik , gy is marad! (Pedig féltem, hogy csak egy fellángolás lesz a sok közül.)

Mikor odakerültem hozzád nagyon nehéz időszakom volt.

két legnagyobb félelmem is bekövetkezett, meghalt a kutyám, és kórházba is kerültem fulladás miatt. A kutyám elvesztése iszonyatosan megviselt, mèg a mai napig is megvisel, ha beszélnem kell róla. Igazából a halála elötti 1 évem azzal ment el vele kapcsolatban, hogy folyton aggódtam, hogy mikor, hogy veszi a levegőt, miért szuszog, vagy épp mièrt nem. Ha felriadtam álmomból minden alkalommal ellenőriztem, hogy él-e. Egyszóval aggódtam minden pillanatban.

Közvetlen elötte egy kisebb autóbalesetem volt. Majd elmentem erre a Szekérhúzó fesztiválra, ahol jól meghúztam azt a szekeret és jól be is kerültem másnap a kórházba. Ami szintén nagy félelmem volt. Nem akartam, hogy beteg emberek között legyek és volt egy nő utolsó óráit is végig kellett néznem, ami szintén nagyon megviselt.

Akkor eldöntöttem, hogy muszáj segítséget kérnem, mert nem megy egyedül.

Nagyon sok testi tünetem volt, iszonyatosan szédültem, folyton bizsergett a kezem, a lábam, szemcsés volt a látásom, a pulzusom az egekbe szökött.

Pánikbetegségre fogták. Már volt szerencsém hasonlóhoz. Persze miután ezt megállapították, én jól elhittem nekik és ezzel jött a többi fóbiám. Halálfélelmem volt, betegesen figyeltem magam, hogy épp mikor mit produkál a testem, nem utaztam egyedül se tömegközlekedéssel, se kocsival, nem sétáltam egyedül, gyógyszerek mindig voltak nálam.

Majd jöttél te és bemutatkozás után a második mondatod az volt, hogy ”…nem vagy te pánikbeteg! Láttam már pánikbetegeket, de te nem úgy nézel ki mint aki az!” 

Azóta jöttem helyre, kaptam vissza a szabadságomat. Jövök megyek a városban emberek között, tömeggel, tömegben, kocsival, egyedül és semmi bajom. Nagyon örülök ennek! Köszönöm. A testi tüneteim kb. 90 százaléka elmúlt. A maradék 10 az a szédülés, ami van ugyan, de közel sem annyira durva, mint rég és nem is foglalkozom vele annyit! Szóval köszönöm.

 

Az emberi kapcsolataim minősége az elmúlt időszakban sokkal mélyebb lett. Anyuval most kezd rendeződni, többet nevetünk, felszabadultabbak vagyunk és én sokkal elfogadóbb vele szemben! Apuval mindig jobban meg tudtam beszélni a dolgokat, vele őszintébben tudok beszélgetni, cserébe kevesebbet és már tudom, hogy sokszor megbántottam őt, amikor valamit nem mondtam el neki szemtől szemben, hanem csak anyun keresztül tudta meg, hogy épp mi van velem. A barátaimmal szemben szintén elfogadóbb vagyok és ők is velem.

De a legdurvább változás a páromon mutatkozik meg. 
Mélyebb a kapcsolatunk, több a türelmünk, többet nevetünk.

 

Ha nézeteltérés van nem ordítunk és vágunk egymáshoz mindent. Tartalmasak a beszélgetéseink és jobban tolerálom az olyan dolgait amik számomra elviselhetetlenek. A szexuális életünk is sokban javult! Köszike 🙂
Másrészt ami bennem változott, megtaláltam azt a hobbit/munkát, amit szeretek csinálni 
és amiben adhatok valamit, amitől a nők jobban érzik magukat. Következő lépésem, hogy tudjak magamnak egy kis szalont üzemeltetni. A céljaim között van, hogy csináljak egy olyan iskolát, amivel ezt megtudom valósítani.
 
  • Nyugodtabb lettem,
  • elfogadóbb,
  • nyitottabb, 
  • talpraesettebb,
  • határozottabb elképzeléseim vannak a jövőmröl.
  • Több a tervem.
  • Motiváltabb vagyok!

Kicsit kezdem visszakapni a régi Zsanit, aki folyton mosolyog, pörög és pozitív mindig!

Szóval Beám, amit tőled kaptam az felbecsülhetetlen!

EGY CSODA VAGY!

Köszönök mindent!”