Kicsit belevágok a közepébe, mert ez előzményeket, az elmúlt hónapok eseményeit talán mindenki ismeri már és talán legkevésbé szeretne ismét erről hallani, netán olvasni.
Inkább arról beszélnék, milyen változások történtek egy mentoráltam életében, mostanában, amik hozzásegítették mindahhoz, hogy erős és kitartó maradhasson.
Igen, ez nem egyszemélyes művelet volt, ehhez talán inkább igazi “hadi készültség, megoldás” szükségeltetett. Az elmúlt hónapok mindenkinek embert, erőt és lelket próbáló volt, ez alól úgy vélem és bizton állíthatom, senki sem kivétel. Van, akinél korábban, kinél később jelentkeztek az érzelmi, erkölcsi és/vagy anyagi válság tünetei.
Egyedül?
De egyedül nem megy… Ha azt hiszed évek, évtizedek tapasztalatai, átélése után, hogy mehet egyedül, akkor még érdemes picit átgondolni a szituációkat, a saját megéléseidet. Minden fontos, nehezebb vagy könnyebb pillanatban is volt valaki melletted, akiből talán erőt meríthettél olykor, talán egy mosolyt csalt az arcodra, ezáltal végül is sikerült valamit véghez vinned. Ugyan, nem szükséges nagy vagy óriási dolgokra gondolni.
Elég egy ölelés, egy bátorító szó a családtól, hit benned a mentortól, hogy meg tudod csinálni, egy kedves kis házikedvenc dorombolása, csaholása és máris azt érezheted, hogy a világ veled jobb hely is lehet és képes lehetsz az ötleteid megvalósítására, fel tudsz állni egy nehezebb helyzetből is.
Bátorítás, őszinteség, realizmus
Hogyan oldottam meg a kríziseket?
Részletek mentoráltam élményeiből:
„Az elmúlt időszakon “túlesni” úgy lehetett, hogy kaptam egy intenzív bátorítást a mentoromtól. Igazi hidegzuhanyként éltem meg a véleményeit és maximális realizmussal elmondta, mit várhatok a jövőben, ettől az évtől, az eseményektől, hogy készüljek fel lelkileg, ez olyan lehet, mint 5 évvel ezelőtt, amikor felmondtam, hagytam a biztosat a bizonytalanért és amikor igazából szabadidőm sem volt.
Tudtam, mit várhatok, nem áltatott, őszinte volt és ez márciusban felkészített lelkileg. Újdonságként is és mégis kevésbé akként éltem meg mindezt, mert kaptam egy olyan “pofont” – ha nevezhetjük is annak – ami a földön tartott és nem hagyott hiú ábrándokba kergetni magam.
Felkészülés, tervezés
Az idei évre készültem tudat alatt már januárban is, márciusban döbbentem rá, hogy miért is voltak az adott események, szervezések olyan fontosak nekem korábban, hogy az elmúlt 3 hónapot ne csak túl, de ugyanakkor meg is élhessem. Néha nekem is ki kellett sírnom magamból a fájdalmat, szorongást, feszültséget, de az éltet és éltetett, hogy ettől muszáj jobbnak lennie, hajtott a remény utáni vágy.
Olyan ez, mikor kapunk egy pofont, először fáj, piros, de tudjuk, hogy elmúlik lassan és utána tanulunk abból, hogy később kevesebb pofon érhessen. Nincs titkos elixír vagy varázslatos tárgy, ami bátorságot ad vagy hitet vagy kitartást, de nagyon fontos és hatásos módszer a szorgalom. Muszáj volt tenni a dolgunkat, haladni előre, tervezni a lépéseket egymás után és következetesen alkalmazni a tanultakat, megvalósítani az álmokat, terveket.
Együtt, közösen…
Az egyszemélyes hadművelet pedig igazából csoportos lett, hiszen közösen minden könnyebb, ha elhisszük, ha nem, ha fáj is néha megosztani, kimondani, de előre visz és segít. Egy-egy konzultáció után mindig kaptam reményt a megvalósításhoz, hitet a terveimhez, kitartást az álmokhoz. Tudom, hogy hisznek bennem és ez ad igazán erőt, ha ezt mentor mellett még család, párkapcsolat, barát szintjén is átélheti az ember, az maga a megvalósult csoda.
Elhiszed…
Ha elhiszed, hogy a gyermeked képes önállóan járni és támogatod szeretettel, kedvességgel, őszinteséggel, alázattal, akkor egy idő után már nem fog félni nekivágni a “végtelennek tűnő életnek”, a határok átléphetőek lesznek és kap bátorságot mindezeket megtenni.
Idő, mint tényező
Régen mindig kerestem, kutattam a titkos összetevőt, amitől jobban érezhetem majd magam a bőrömben, amitől jó irányba indulhatok el. Bevallhatom most már, siettettem mindent! Nem számoltam az idő tényezőjével, hogy hagyni érdemes a dolgokat a maguk útján is haladni, hiszen a folyót sem tudjuk siettetni, ha nem tud jó “mederben” folyni.
Mentorálási módszerekkel… előre
Ha az időhöz hozzáadjuk a mentorálási módszereket, akkor kaphatjuk meg az irányt önmagunk számára, akkor tudhatjuk, felismerhetjük az utat magunk előtt, rájövünk, mely utakon szeretnénk előremenni és mindezt milyen mélységben, minőségben kívánjuk folytatni.
Ezek nem nagy dolgok, mégis sokszor ezen mozgatórugók kellenek ahhoz, hogy az “emberi gépezet” még inkább működésbe lépjen, cselekedhessen és menjen előre, különben az aktuális akadályok mellé akár még újabbakat generálhat. Hiszen egyszemélyes “hadsereggel” kevésbé lehet nekivágni bárminek, ahhoz több ember és legfőképpen külső segítség, támogatás is szükséges.
Ezt a fajta támogatás olyan, amit akkor értesz meg igazán, amikor kipróbálod és megtapasztalod, hogy a te kérdéseidre, problémáidra is van megoldás. „
